Mona Lisa mosolya | Humanista filmek

Hallgasd meg a posztot itt.

Az első film: Mona Lisa mosolya.

A film az ötvenes évek Amerikájában játszódik, és egy művészettörténet tanárnő Katherine Watson (Julia Roberts) történetét követi egy tanéven keresztül. Katherine lelkesen fog neki a tanításnak az elitiskolának számító Wellesley College-ben, és abban reménykedik, hogy itt képzik majd a jövő vezetőit, akiket a művészet által késztethet gondolkodásra, és egy modern, progresszív szemléletmódra taníthat.
Hamarosan kiderül, hogy a lányok életcélja nagyrészt a feleség szerepkörben merül ki. És bár mind nagyon okos fiatal nők, akik jóval előre készülnek az óráira, és intellektuálisan bőven tartják a lépést az általa oktatott anyaggal, ami az egész hasznát illet, ami a művészettel való foglalkozás lényegét illeti a többségüket mindez nem érdekli, mert túlságosan azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan váljanak jó feleséggé.
A legerősebb ellentét az okos, és tehetséges Betty Warrenel (Kirsten Dunst) történik. Aki, ironikus módon az iskolaújság főszerkesztője, és a hagyományos női szerep legerősebb szószólója.
A film során Katherine megpróbál személyesen is tenni a diákjaiért. Az egyik legtehetségesebb, és ambiciózusabb lányt Joant (Julia Stliles) segíti, abban, hogy jelentkezzen a Yale-re továbbtanulni. Fel is veszik, de végül Joan maga dönt úgy, hogy továbbtanulás helyett inkább családot alapít.
Ezt hamarosan az iskola vezetésével való konfliktus is követi, ami után Katherine rájön, hogy ez a környezet nem való számára.

A film végét nem írom le, mert azt érdemes megtapasztalni.

Számomra a filmnek két lényeges mondanivalója volt.
Az első, hogy légy nyitott az új élményekre. Ahogy a filmben konkrétan elhangzik: Fontold meg, hogy tetsszen. Nem muszáj kedveld, de gondolkodj el rajta, mi lenne, ha mégis kedvelnéd ezt vagy azt. Engedd meg a lehetőséget a művészetnek, hogy hasson rád. Mert ez a célja.

A másik pedig a személyes példamutatás és az emberi kapcsolatok fontossága. A szigorú, konzervatív közegben, ahol erőteljes képmutatás van, és nyomasztó elvárásoknak kell megfelelni, az önmagát vállaló, őszinte fiatal tanárnő egy üde színfolt. Aki azáltal, hogy önmaga és vállalja a saját véleményét, és megvédi az álláspontját olyan bátorságot mutat, amit a hagyományokhoz való ragaszkodás, és a látszat fenntartása soha nem tud adni.

 

Kommentelnél? Katt ide.