Állatvédelem|Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

Rendszerint csak egy adott nagy felháborodást keltő hír kapcsán szokott bekerülni a magyar médiába az állatvédelem kérdése. Az iskolai tananyagban nincs külön szó az állatvédelemről.
Ami az állatok számát illeti, Magyarország állatbarát helynek nevezhető, de az állattartásnak nincs olyan kultúrája, mint Nyugat-Európában. Például megszokottnak számít kutyát láncon tartani, ami más országokban állatkínzásnak minősül, és nálunk is tiltja a törvény.
Törvényszegés esetén állatvédelmi civil szervezetek végzik a felderítést és a jogorvoslatot. Mindezt adományokból, miközben fontos lenne az államnak ellátni ezt a funkciót.

A másik nagy téma, az állatkísérletek kérdése, amely sokat vitatott. A médiában az állatvédők érvei az uralkodók, miközben a tudósok nagy része kiáll az állatkísérletek létjogosultsága mellett. Szerintük, bár minden élőlény élete értékes, a tudomány elsősorban mégis az emberi életet, és annak minőségének javítását kell szolgálja. Akkor is, ha ez állatok feláldozását teszi szükségessé.

Téves lenne azt gondolni, csupán az elnevezésük alapján, hogy a humanistákat csak az emberi jogok érdeklik. Nagyon sok humanistát ugyanis legalább annyira foglalkoztat az emberi jogokon kívül az állatok jóléte és jogai is. Viszont ez nem azonos okokból teszik, mint a világvallások követői.
A humanisták racionális alapon gondolják azt, hogy az emberiségnek meg kell védenie az állatokat, és a természetet, mert szerintük a biológiai változatosság, ugyanúgy, mint az emberek közti sokféleség, egy érték, és mindannyiunk életét jobbá teszi.
Minden humanista elutasítja az embertelen bánásmódot, akkor is, ha ez nem emberi lényekkel történik. Viszont, mivel a humanizmusban nincs központi szervezet, és dogmarendszer, ezért a magukat humanistának vallók közt nagyon nagy változatosság van abban, mennyire foglalkoznak állatvédelemmel. Egyesek teljesen elutasítják az állatok kihasználását, és ellenzik például az állatkertek és az akváriumokat, mások pedig vegánok. De vannak olyan humanisták is, akik nem látnak problémát ezekben mindaddig, amíg nem konkrét állatkínzásról van szó.
A humanizmus egy dinamikus filozófia, ezért a jelenlegi erkölcsileg elfogadott dolgok kritikai felülvizsgálat alapján módosulhatnak a jövőben.

A vallások esetén viszont nem mindig beszélhetünk hasonló dinamizmusról. Mivel a vallások célja az emberek együttélésének, és viselkedésének szabályozása aszerint, ami elképzelésükben az isteni akarat, és a világ előre elrendeltetett rendje, ezért minden vallás tartalmaz valamilyen fokú előírást az állatokkal való bánásmóddal kapcsolatban.

A katolikus értelmezésben a tízparancsolat „Ne ölj!” parancsa kizárólag a szándékos emberölésre vonatkozik, és nem az állatok elpusztítására. Egyesek viszont ezt a parancsolatot iránymutatónak tartják, és ez alapján kiterjesztik egészen az erőszakmentességig és a nem ártásig. Vannak azonban olyan keresztények, akik az állatok levágásához hasonlítják a terhességmegszakítást. Annak ellenére, hogy sem a Biblia, sem pedig maga a keresztény hagyomány nem tiltja, és semmilyen módon nem korlátozza a húsfogyasztást.
A keresztény hagyományban nincs szó az emberek és az állatok közti egyenlőségről, és a kereszténység nem tanítja azt, hogy az állatoknak ugyanolyan hallhatatlan lelke van, mint az embereknek.
Sőt, a katolikus világnézet szerint a Föld minden élőlényével együtt az emberiség gondozására van bízva. Tehát az élőlények hierarchiájában az emberiség van a csúcson, és a többi élőlény az emberek alá rendelt. Továbbá nem jelent gondot a keresztény erkölcs szempontjából a vadászat sem.
Sok állatfaj kihalás szélere került azért, mert az emberek vadásztak rájuk. Egyeseket sportból, másokat pedig egy vélelmezett mágikus testrészük miatt. A humanisták, racionális alapon, elvetik az ilyen mágikus tulajdonságokba vetett hit minden formáját. Ezek alapján pedig elutasítják az állatok ilyen célú felhasználását, és végső soron kihasználását.
Az állatkertekben, és a cirkuszokban az állatok az emberek szórakoztatására vannak fogva tartva. Egyes humanisták ezért azt gondolják, hogy ez a fajta állattartás nem elfogadható, mert megfosztja az állatokat a szabadságuktól.
A humanistáknak fontos szempont az állatok szenvedése, viszont tudatában vannak, hogy nem tudjuk elkerülni, hogy valamilyen nemű szenvedést ne okozzunk az állatoknak.
Az állatokkal szembeni kegyetlenség esetén a humanisták támogatják ezek hivatalos úton való jelentését, és jogorvoslatát. Továbbá arra bátorítanak, hogy háziállatnak fogadjunk örökbe állatmenhelyről. Fontosnak tartják, hogy a háziállatainkkal jól bánjunk, mert a rossz bánásmód nemcsak kegyetlen, de egyes esetekben veszélyezteti az embereket, különösen a kisgyerekeket, akiket például megtámadhat egy bántalmazott kutya.

Az iszlám is kötelességként tartja számon az állatok védelmét.
A Korán szerint az embernek három szerepe van: Isten szolgálata, a Föld benépesítése és felvirágoztatása, valamint Isten helytartójának lenni a Földön.
Utóbbi része, hogy az ember kövesse az igazságot, és igazságot szolgáltasson, valamint a világ javulásán munkálkodjon. Ezért kötelességünk, hogy ha éhező vagy szomjazó állatot látunk, akkor adjunk enni, vagy inni neki.
Az iszlám hagyomány szerint nincs jogunk indokolatlanul bántalmazni Allah (Isten) teremtményeit. Valamint könyörülettel kell bánjunk az állatokkal, mert Isten is nap-mint nap könyörületes velünk szemben.

Ennek ellenére az iszlám, a zsidó valláshoz hasonlóan, mai szemmel nézve, kegyetlen állatvágási szabályokat támogat.

A zsidó hit szerint az emberiség kezdetén, a Teremtés után, tilos volt az állatok leölése, mert az ember, a teremtés koronájaként, felelősséggel rendelkezett minden élőlény iránt, mert mindez érte jött létre. A húsevés csak az özönvízen átesett embereknek lett megengedve, azért, mert ők a saját kezükkel mentették meg az állatvilágot. De a húsfogyasztás így is szigorú feltételekhez szabott.
Ezek az úgynevezett kóser szabályok, amely, az iszlám halalhoz hasonlóan szigorú, vallásos elemekkel ötvözött szabályokat jelent az állatok leölésével, és húsuk feldolgozásával kapcsolatosan.
A zsidó hagyományban az állatok élete magasztos célokért elvehető, és testük felhasználható, de a vallási vezetők értelmezése szerint ezek közé nem tartoznak a kulináris megfontolások, a szépségipari állatkísérletek, vagy más élvezetek. Megengedett viszont az emberi éhség csillapítása, valamint a gyógyszerek kikísérletezése érdekében. De ez is csak akkor ha az állatoknak a lehető legkevesebb szenvedést okozzák.

Mindeközben a kóser állatvágás módszere a jelenlegi tudásunk szerint egyike a legkegyetlenebbeknek, mert nem engedélyezi az állatok levágás előtti elkábítását, és arra kötelezi az ezt végzőt, hogy kivérezni hagyja az állatot, amely ilyenkor még sokáig tudatánál van, és valószínűleg szenved.
Ennek a gyakorlatnak az alapja a másik zsidó vallás által előírt szabály, a vér és a tej nem keveredését illető szabály, amely ilyenkor felülírja az állatok szenvedését.

A humanisták bár nem utasítják el teljesen a húsipart, de kritizálják például az előbb említett zsidó, és muzulmán szabályrendszert.

A zsidó vallásban is tilos a kedvtelésből való ölés. Tehát a vadászat, állatviadalok, az állatok versenyeztetése mind tilos tevékenységek.
Ide lehet sorolni az állatkerteket is, de bizonyos értelmezés szerint, mivel ezek védett területet jelentenek máskülönben veszélyezettet fajoknak, ezért egyfajta modern Noé bárkájának is nevezhetők, ezért elfogadhatók.
A zsidó hagyományban léteznek történetek, amelyek a buddhizmusból ismert karma tant tükrözik, és eszerint aki az állatokkal kegyetlen, azzal az Ég is kegyetlenül bánik.

A buddhista meglátásban az emberi és nem-emberi állatok rokonságban állnak azáltal, hogy mindben megtalálható az úgynevezett buddha-természet, avagy buddha-tudat, ami lehetővé teszi mindenkinek, hogy végül elérje a buddhaságot, azaz a megvilágosodás legmagasabb fokát.
A buddhizmus végső célja az újjászületések végtelen ciklusából való megszabadulás.
Buddha felismerése szerint nincs különbség a tudatállapotok közt, legyenek azok akár pozitívak is, mert végül mind elmúlik, és emiatt a veszteség miatt a lélek szenvedést él át. A szenvedés elkerülése érdekében viszont meg kell szakítani ezt a láncot. Ezt a megszakítást jelenti a megvilágosodás.

A jóakarat (mettá), ami a buddhizmus bizonyos irányzatainak központi része, kiterjed az állatokra is.
Az ilyen buddhista meditáció során a gyakorlók először egymás felé gyakorolnak jóindulatot, majd a szeretteik, és a tanítójuk felé, végül pedig az idegenek, az ellenségek, és az összes érző lény felé.
Egyes tanítások szerint a buddhistáknak minden állatok elpusztításával kapcsolatos munkát el kell utasítaniuk.
Hitük szerint minden cselekedetnek megvan a következménye, és az állatokkal való kegyetlenség erkölcsileg rossz, ezért ennek negatív következményeit az elkövető kikerülhetetlenül el fogja szenvedni.
Viszont az élőlényeknek van egy hierarchiája is, amelyen belül az emberek vannak a legmagasabb fokon, és a többi állat ezt követi. A karma tan buddhista értelmezése szerint a lélek az előző életekben elkövetett bűnök miatt születik alacsonyabb szinten újjá, azaz állatként.
Mivel az állatok nem képesek tudatos viselkedésre, és lelki fejlődésre, ezért az ilyen lelkek addig kell újjászülessenek, amíg a bűneik karmája elfogy. Csak ez után kapnak újabb esélyt a megszabadulásra.
Ezen elgondolások alapján a korai buddhisták jogosnak tartották az állatok kihasználását, és bántalmazását.

A leginkább világi buddhista értelmezés szerint azért rossz bántani vagy megölni egy állatot, mert minden élőlény fél a fájdalomtól és a haláltól. Ezzel a humanisták is egyet tudnak érteni.

Buddhista meglátásban az állatokon végzett kísérletek csak akkor megengedettek, ha ezeknek jó célja van, kikerülhetetlenek, a lehető legkevesebbet ártanak. Közben pedig jóindulattal, és kedvesen kell bánni az állatokkal, és csak akkor szabad elpusztítani őket, ha ez elkerülhetetlen. Továbbá a kísérletet végső tudatában kell legyen annak, hogy ezáltal magára vállalja a tettei karmikus következményeit.

Érdekes viszont, hogy nem minden buddhista csoport tiltja a húsfogyasztást. A legszigorúbb a mahájána hagyomány, de egyes korai buddhista szerzetesi rendek csak akkor tiltották a húsfogyasztást, ha az állatot azzal a céllal ölték le, hogy az ezt elfogyasztót táplálják. Máskülönben minden étel megengedett volt.

A Krisna-tudat is hasonló dogmákkal rendelkezik. Eszerint valamennyi élőlény testében ugyanolyan örök, személyiséggel rendelkező lélek van, és ezek mind Isten elválaszthatatlan, de mindeközben egyéni részei.
A Krisna-tudat követői szerint a húsfogyasztás csakis a tudatlanság miatt megengedett, mert az emberek nem tudják, hogy tetteiknek karmikus következményei vannak.
Szerintük az emberi társadalmakon belüli erőszak, beleértve a családon belüli erőszakot, és a háborúkat is, azért történik, mert az emberek húst fogyasztanak. Hitük szerint ezek csak akkor fognak mérsékelődni, ha az emberiség lemond a húsevésről.

Egyes humanisták szerint minden állat élete értékes. Sok humanista ezért vegán.
Ahogy a filozófus Peter Singer is leírja, az emberi erkölcs fejlődésével, és egyre szélesebb-körű kiterjedésével, a jogokat idővel kiterjesztettük az állatokra is. A jövőben ezen jogok köre még tovább szélesedhet. Ahogy egyre jobban megértjük a világot, úgy az erkölcsi meglátásaink módosulnak, és finomodnak. Mivel megértjük, hogy más élőlényeknek is hasonló biológiájuk, és idegrendszerük van, ezért erkölcsileg hibásnak tarjuk az ilyen élőlényeknek okozott fájdalmat. Nem számít, hogy ez állatkísérletek, vagy pedig húsipari feldolgozás formájában történik.
A humanisták viszont nem gondolják azt, hogy az állatoknak ugyanolyan tudata lenne, mint az embereknek, vagy bármilyen más módon azonosak lennének velük. Ez nem zárja ki viszont azt, hogy kötelességünk lenne jól bánni velük, és kötelesek legyünk megóvni a természetet.
Mivel a humanisták elfogadják az evolúció-elméletet, ezért tudatában vannak az emberiség, és a többi állati faj rokonságával, és közös eredetével. De éppen ezért nem tesznek egyenlőségjelet az emberek és a többi állat közé. Meglátásuk szerint mivel az állatok nem rendelkeznek az emberekhez hasonló egyéni énnel, ezért bár kerülni kell, hogy szándékosan szenvedést okozzunk nekik, de mégsem lehet ugyanolyan jogokkal illetni őket, mint az embereket.
Egyesek ezért a humanistákat azzal vádolják, hogy faji alapon tesznek különbséget az emberek, és a többi állat közt.
Egyesek egyenesen azzal vádolják a humanista álláspontot, hogy az állatok egyenlőként való elismerésének hiányát az motiválja, hogy egy hamis hierarchiát állítanak fel a fajok közt, amelyen belül az embereket felsőbbrendűnek tartják az állatoknál. A humanizmus viszont nem állít ilyet. Láthattuk, hogy több vallás is hirdet ilyen dogmát, de mivel a humanizmusban nincsenek ilyen misztikus megfontolások, ezért a humanisták az emberek és az állatok közti különbségeket a tudományos tudásunkra alapozzák.

A nem ártás filozófiájának egyik legszigorúbb képviselői a dzsainizmus követői. Ennek a vallásnak a legfontosabb tanítása az erőszakmentesség. Hitük szerint a lélek megszabadulásának egyetlen módja az, hogy minden más lelket megvédünk.
Ezért elutasítják mindenféle élőlény elpusztítását, legyen az kis vagy nagy, mozgó vagy mozdulatlan. Szigorú vegetáriánusok, és még a növényekkel való bánásmódnak is fontos szerepe van a hitükben.
A Buddhizmushoz hasonlóan abban hisznek, hogy minden élőlénynek van egy örökkévaló esszenciája, amelyet ők dzsíva-nak neveznek, és hiszik, hogy minden lénynek lehetősége van a megszabadulásra. Ezért minden élet szent, valamint hiszik, hogy minden élőlényt az emberekével azonos jogok illetik meg.
Indiában a dzsainák menhelyeket (pandzsrapol-okat) tartottak fenn beteg és öreg állatok számára, ahol teljes eutanázia tilalom volt.

Ez viszont felveti azt a kérdést is, hogy mi a helyes akkor, ha az illető állat szenved? Ha a könyörületesség fontos, akkor abban az esetben, ha egy érző lény fájdalma semmilyen módon nem enyhíthető, nem a halál a könyörületesebb választás?

A humanisták szerint a szenvedés mértékének csökkentése, és megszüntetése fontosabb, akkor is, ha ennek érdekében eutanáziát kell alkalmaznunk. Ezt ugyanúgy érvényesnek tartják az emberekre is. Tehát ebben nem tesznek különbséget az emberek és az állatok szenvedése közt.

Források
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Megfelelően védi a magyar jogrendszer az állatokat? 
Az állatkísérletek állatok millióit ölik meg. És ez nem baj
Állatvédelem Magyarországon
A szélesedő kör
Animal welfare
Megengedett és tiltott ételek az iszlám vallásban
The Humanist view of animal rights
Animal Rights Versus Humanism: The Charge of Speciesism
Human supremacism: why are animal rights activists still the “orphans of the left”?
Should humanists oppose animal testing?
Buddhism and animals
Mettá
Tudatos Buddha alapok
Buddhista célok és módszerek
Mahájána
Dzsainizmus
Dzsainizmus 2.
Animal Rights: A Jain Legacy
Literal meaning of ahimsa

Kommentelnél? Katt ide.