Kivándorlás |Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

Magyarországot, az Európai Uniós csatlakozás után elkerülte a nagy kivándorlási hullám. Az elmúlt években viszont megjelent az egyesek által “Wizzair-generáció”-nak nevezett, főleg fiatalokból állók csoportja, akik olyan 25-45 éves személyek, akik egyes források szerint az Orbán-kormány miatt, mások szerint egyszerűen szerencsét próbálni akaró emberek, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldre költöznek. A három legfontosabb célország Németország, az Egyesült Királyság, és Ausztria.
Legnagyobb részük munkavállalási céllal indul útnak, és sokan felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, de külföldön jellemzően magas az alulfoglalkoztatottság a körükben. Magyarán a tényleges képzettségükhöz képest alacsonyabb munkát végeznek.
Mégis kb. 70%-uk érzi úgy, hogy jelenlegi élete sokkal jobb, mint amikor Magyarországon élt, egy 2019-es felmérés szerint. 19,4% szerint pedig valamivel jobb.

Miért keresne valaki új hazát magának?

Egyes vallások a kivándorlás okát abban látják, hogy az emberek elégedetlenek a hazájukkal, vagy mert hiányoznak belőlük azok az értékek, amelyek egy adott nemzethez kötnék őket.
Buddhista szempontból a mindennapi élet nehézségeinek oka bennünk rejlik. Azért vannak konfliktusaink, és nehézségeink, mert ezek bennünk gyökereznek. Éppen ezért azt tartják, hogy nem tudunk megszabadulni a problémáinktól csupán azáltal, hogy elköltözünk, tehát hazát váltunk. Problémáink forrása ugyanis a rossz gondolkodásunk, és azt visszük magunkkal mindenhová, ahol élünk. Így a problémáink velünk vándorolnak. Ezért először belső munkával kell kezdenünk, és a körülményeink belső átértékelésére kell törekednünk, mert így tudunk létrehozni egy élhetőbb világot.

Mindezekkel szemben a humanista álláspont szerint a kivándorlásnak sokféle oka lehet, de mivel számukra az elsődleges az emberek mindennapi életében levő szabadság, ezért ebbe beletartozik a szabad mozgás is. Tehát ha valaki bármely okból el akar költözni a születési helyéről, akkor erre joga van.
Továbbá a migráció oka sokszor az erőszak, vagy a gazdasági kényszer. Ilyenkor pedig minden embernek joga van elhagyni a hazáját annak érdekében, hogy gondoskodni tudjon a saját, és családja biztonságról.
A humanisták szerint el kell vonatkoztatnunk attól a hűbérúri mentalitástól, miszerint az emberek egy adott helyhez kötöttek, és odagyökerezettek pusztán a születésük körülményei miatt.
Nem gondolják azt, hogy bármi áron ragaszkodni kell egy adott helyhez, ha a megélhetésünk, vagy a fizikai biztonságunk forog kockán.

A katolikus meglátás viszont nemcsak az egyéni szintű, belső elégedetlenségben, és rossz gondolkodásban látja a problémát, hanem ennek okaként egyenesen a helytelen, világi oktatást nevezi meg.
Meglátásuk szerint ugyanis, a világi oktatás, azáltal, hogy nem nevel, és nem mutat irányt, nem készíti fel a fiatalokat, és nem igazítja őket megfelelően irányba. Ennek következtében válik divattá az elvándorlás.
Mivel a fiatalokból hiányzik a magasabb rendű értékekre való fogékonyság, és nem kapják meg a nevelésük során a szükséges értékeket, ezért elfogadhatóvá válik a haza elhagyása.
A katolikus meglátásban ugyanis fontos az olyan értékek átadása, mint a hazaszeretet, és a hűség, mert hitük szerint csak ezek adnak valós értelmet, és irányt az életnek.
Jogosnak gondolják a befolyásolást, mivel szerintük a reklámok, és a média is egyfajta propaganda, amely hatással van a felnövekvő nemzedékre.
Létfontosságúnak gondolják a megfelelő iránymutatást, mert enélkül szerintük hibás erkölcsi értékek válnak uralkodóvá, mint például az, amely szerint fontosabb a birtoklás, és a fogyasztás eszménye, mint a hazaszeretet.

A humanisták szintén problémának tartják a fogyasztói társadalom kizárólagosságát, és a felületességet, valamint egyetértenek abban, hogy az emberi élet értékét nem a tulajdon és a tárgyak adják, hanem a belső értékek. Viszont nem értenek egyet azzal, hogy ez ellen manipulációval kell tenni. Mivel számukra a szabadság fontos, ezért fontosnak tartják azt is, hogy az emberek gondolkodása szabad maradjon. Ezért elítélnek mindenféle manipulációt, legyen az propaganda, vagy hazafiasságra való nevelés.
A humanisták számára elsődleges az emberek boldogulása. És bár tisztelettel néznek az önfeláldozásra és az altruizmusra, de nem értenek egyet azzal, hogy bűntudatkeltéssel, vagy nemzeti érzések tüzelésével kell rávenni az embereket, hogy a saját lehetőségeiket korlátozzák.

Az iszlám szerint az egész Föld Isten tulajdona, amelyen az ember helytartó szerepet tölt be. Ezért kötelessége Isten útmutatása szerint élnie, és felelőssége annak felvirágoztatása.
A vallásjog azonban figyelembe veszi az emberek korlátolt képességeit, ezért engedményt tesz azáltal, hogy a kötelességet, és a felelősséget az ember képességeivel, és lehetőségeivel összhangban írja elő. Így az embernek elsősorban a közvetlen környezete iránt vannak kötelességei, és majd csak ez után más népek és nemzetek iránt.
Hitük szerint az egy adott néphez való tartozás ugyanúgy, mint minden más, Isten akaratának megnyilvánulása. Továbbá egyes régiók, vagy népek felemelkedése, illetve lecsúszása is ugyanúgy Isten akaratából történik. Isten akaratával szembeszegülni pedig engedetlenség lenne.
A buddhizmushoz hasonlóan az iszlám is arra szólít fel, hogy nehézségek esetén az ember először saját magán tartson vizsgálatot, és csak az után tűzze ki célnak a hazája elhagyását. Nem szabad ugyanis az első nehézség esetén elmenni. Ha ezt megtörtént, akkor viszont megengedett Isten birodalmában (a Földön) járni, és megélhetést keresni.

A humanisták fontosabbnak tartják az emberek boldogulását, mint egy adott nemzeti populáció fenntartását.
Azt gondolják, hogy az emberiség eredményei a magas fokú mobilitás nélkül nem lettek volna lehetségesek. Valamint, hogy a különböző kultúrák közti találkozás sok kulturális, és technológiai eredmény alapját jelentik.
A humanisták nem hisznek abban, hogy egy isten adta volna az embereknek a Földet, vagy hogy egyes népeket adott szerepek betöltésére választott volna ki egy felsőbb hatalom.

A muzulmánokhoz hasonlóan a zsidók is hiszik, hogy minden az Örökkévaló (Isten) döntése szerint van, de az embernek aktívan tennie kell a saját boldogulásáért. Bárhol is él, mindenhol kötelessége tennie azért az országért, melyben lakik.
A zsidó hagyomány három alapvető kötelességet határoz meg a hívőknek:
szolgálni Istent, biztosítani, hogy tudjon vallásos életet élni (azaz szombatot tartani, kósert enni stb.), és a gyermekeit zsidó szellemben nevelni. Ennek érdekében minden tőle telhetőt meg kell tennie. Ha ezeket nem tudja megtenni, akkor nemhogy megengedett, de egyenesen kötelessége elköltöznie abból az országból ahol él.

A hinduizmus szerint az ember elsődleges hivatása a folyamatos istenkeresés, majd pedig az adottságainak kibontakoztatása, és megélhetésének biztosítása. Ezért egy új haza keresése nem befolyásolja az Istennel való kapcsolatát. Isten ugyanis minden nemzetet a sajátjának tekint a teremtésben. A hinduk szerint mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és egy nagy családot alkotunk.
Hitük szerint az embernek az elsődleges felelőssége önmagára és a családjára van, majd a szűkebb közösségere, és a nemzetére. Mindezt a saját lehetőségei, és képességei szerint. A közjó viszont mindenkinek a kötelességébe tartozik.
A hindu meglátásban a védikus társadalom-modell az ideális, nem úgy, mint a mi társadalmunk, mert ez utóbbi tartalmaz virtuális pénzforgalmat is, míg előbbi kizárólag a megtermelt értéktárgyakra alapozta a gazdaságát.

A humanisták támogatják az úgynevezett egyetemes állampolgárság fogalmát, miszerint csak egyetlen csoportba, az emberiségébe, szükséges tartozni bárkinek.
Azt tartják ugyanis, hogy ha a nemzet és a hagyomány nem járul hozzá az emberek jóllétéhez és boldogulásához, akkor ezek a fogalmak mit sem érnek.
Ugyanakkor elismerik, hogy a nemzeti és etnikai identitás része az egyén személyes identitásának, és ha ez károsodik, akkor tulajdonképp az ember maga károsodik. Ezért a humanisták tiszteletben tartják az ember identitását, és azt gondolják, fontos ezt megvédeni, de nem bármi áron.
Tehát mindenkinek jogában áll saját, nemzeti identitással rendelkezni, de senkinek sem áll jogában ártani másoknak ennek az identitásnak a védelmében. Az identitás megőrzésének ugyanis vannak békés módjai, és nem szükséges, hogy másoknak kárt okozzunk, vagy életüket veszélyeztessük azért, hogy a saját identitásunknak érvényt szerezzünk.

Emberként sok közös vonással rendelkezünk, mégis a különbségeink azok, amelyek kiegészítik, és gazdagítják egymást.
Mindannyian elsősorban a káosz ellen küzdünk, valamint a boldogulásért. Ennek során lehetőségünk van megérteni, és elfogadni másokat, azáltal, hogy megismerjük, és elsajátítjuk a kultúrájukat. Ezáltal mi magunk gazdagodhatunk, mint emberek, és így élhetünk teljes emberi életet.

Források
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a Wizzair-generációval
Ebbe belerokkanhat Magyarország – Több százezres kivándorlási hullám fenyeget
A kivándorló magyarok kétharmada azt mondja, hogy sokkal jobb neki külföldön, mint itthon volt
Universal Citizenship, a Humanist Response to Violence against Migrants
The difference between an expat and an immigrant? Semantics
Íme az agyelszívás számokban
Sok országban gond a tehetségek elvándorlása
Global citizenship

Kommentelnél? Katt ide.