Ördögűzés | Humanista válaszok

Hallgad meg a posztot itt.

Minden világvallás tartalmaz démonokra (rosszindulatú természetfeletti lényekre), és az ördögre vonatkozó tanítást, amely szerint a világban tapasztalható rossz szó szerinti, vagy allegorikus megtestesítője, és amely képes befolyásolni az embereket. Vannak vallások, amelyek szerint a démonok felelősek a különféle fizikai, vagy mentális betegségekért. Ezek eltávolítását az emberi testből különböző szertartások által próbálják elérni, mely vallásonként eltérő lehet, és néha tragikus következményekkel jár.

Az ördögűzés a keresztény egyházak meghatározása szerint egy olyan folyamat, melynek során a gonosz lelket, vagy démont Krisztus nevében, és Isten segítségével eltávolítják és hatástalanná teszik az erre kiképezett egyházi képviselők.
A kereszténységen belül két vallási megfontolás alapján végeznek ördögűzést. Az első miszerint a világban két erő, a jó és a rossz vív küzdelmet egymással. Eszerint a rossz nem csupán a jó hiányát jelenti, hanem egy önállóan létező, és tudattal rendelkező gonosz is létezik, amelynek neve sátán, magyarul pedig ördög. Isten, mivel ő maga a jóság, ezért ő a jó oldalán áll. Ezért a jó és a rossz nincs is azonos létszinten egymással.
A másik ok, amiért a keresztények ördögűzést hajtanak végre az a feltételezés, hogy minden betegség, legyen az testi, vagy mentális valamilyen külső, gonosz erő hatására jön létre. A keresztények pedig, a Jézussal való kapcsolatuk által képesek arra, hogy ezeket a betegségeket gyógyítsák, úgy ahogy valamikor maga Krisztus tette. Hiszik, hogy az igaz követőket Jézus megajándékozza ezzel a képességgel.
Egyes keresztény felekezeteken belül óriási tömegek előtt tartanak gyógyító szertartásokat, amelynek során az ezt vezető lelkész sorra veti alá a hívőket a rituálénak.
De a különböző felekezetek, és kisebb vallási közösségek különféle módon értelmezik a démoni megszállás fogalmát. Nemrég sajtóvisszhangot váltott ki egy ismert vallási gyülekezet vezetőjének kijelentési miszerint „a jógázás démontiszteletre rendelt mozgási kultúra”.
Mások az LMBT embereket próbálják meggyógyítani a másmilyen szexuális vagy nemi orientációjukból az ördögűzés segítségével. Ez utóbbi nem a történelmi egyházaknál, hanem legtöbbször a neoprotestáns, kis közösségeknél jelenik meg.
A katolikus egyház az 1963-as második vatikáni tanács során döntött úgy, hogy csökkenti az ördögre fektetett hangsúlyt, és inkább a kereszténység pozitívabb eszméit, mint a szeretet, jóság, és együttérzést hangsúlyozza a jövőben. Vannak katolikusok, akik szerint ez a lehető legnagyobb butaságra ad jelt.
Ennek ellenére 2000-ben, maga II. János Pál pápa imádkozott egy nő felett, aki valamilyen rohamot szenvedett egy a Vatikánban tartott nyílt mise során. A Vatikán hivatalosan tagadta, hogy ördögűzés történt volna, de a pápa az esettel kapcsolatban kijelentette, hogy „aki nem hisz az Ördögben, az az Evangéliumban sem hisz”.

Az iszlám hit szerint létezik az emberi, és az angyalok világa mellett egy további, szemmel nem látható világ, amelyben további értelmes lények laknak. Ezek a dzsinnek.
Ez a világ az emberek világával párhuzamosan létezik. Hitük szerint a dzsinnek látnak minket, de mi nem láthatjuk őket, mert nem rendelkezünk megfelelő képességekkel ehhez.
Egyes muszlimok szerint az emberek által tapasztalt hirtelen rosszullétek ezeknek a dzsinneknek a kártékony hatása miatt van. Ezek a lények ugyanis képesek befolyásolni az emberek pszichés egyensúlyát, vagy szomorúságot és fáradtságot sugallni nekik. De igazából nem képesek nekik ártani.
Az iszlám tanítása szerint a dzsinnek ellen a legjobb védekezés, ha az ember egyenesen Istenhez fordul, imádkozik, és a Koránt recitálja. Fontos tovább a vallás előírásainak betartása.
Egyes muszlim ördögűzők szerint, ha a gonosz szellem (dzsin) által megszállt embert megbotozzák, miközben Korán verseket is ráolvasnak, akkor az áldozat maga nem érez fájdalmat, hanem csakis a gonosz szellem szenved.
Szintén egyes muszlim ördögűzők szerint a dzsinnek gyakrabban szállnak meg gyönyörű nőket.

A hindu szent iratok, a Védák, szerint léteznek olyan lények, amelyeknek a szem számára nem láthatók, de mégis fizikai anyagból álló testük van. Hitük szerint ezek a lények fizikai test hiányában is vágynak a testi élvezetekre, és ha ezekre nem képesek szert tenni, akkor frusztrálttá válnak. Emiatt sokszor zavart keltenek a környezetükben, és keresnek embereket, akiket zaklathatnak. Ezektől csak egy ördögűzési szertartással lehet megszabadulni. A démon megszállásra elegendő bizonyítéknak tartják azt a néha megjelenő érzést, miszerint valamiféle láthatatlan élőlény zaklatja az embert.
A hinduk elfogadhatónak tartják a többi vallás ördögűzési módszereit is.
Magán a hinduizmuson belül erre a célra az úgynevezett mantrákat (mágikus formula, szó, vagy rövidebb mondat) alkalmaznak. Hitükben azonban ezeket csakis az arra képesített mesterek képesek megfelelően alkalmazni, és mivel a világban jelenleg csökkenőben van a lelki tisztaság, ezért nem is annyira hatásosak. A Krisna-hívők szerint például az egyetlen manapság is mindenre hatásos mantra az Isten neveiből alkotott mantra, a híres Haré, Krisna, Ráma. Hitükben ez képes semlegesíteni a hibákat, és a zavart, amelyet a szellemek okoznak, és távol tudja őket tartani attól aki ezt alkalmazza.

A buddhizmusban is létezik ördögfigura, akinek a neve Mára (a Kísértő). Ő a kezdet, és vég nélküli létforgatag (Szamszára) szenvedéseinek, és kötöttségeinek megszemélyesítője. Az érzéki világ istenségeinek legmagasabb szintjén létezik, és olyan lény, aki mások teremtését is a saját javára tudja fordítani. Bizonytalanságot, félelmet, ellenszenvet, és vágyat is tud kelteni. A tudatlanság zűrzavarában mozog otthonosan. Bár létezik metaforikus alakja is, de van egy formája, amelyet valóban létezőnek tartanak.
A legendák szerint, amikor Buddha a megvilágosodás felé vezető útra lépett Mára megpróbálta ebben megakadályozni, és csak ennek a küzdelemnek a végén vált Gautama Sziddhártha megvilágosodottá, azaz buddhává.
Egyes hagyományok szerint Mára küldte, mások szerint a lányai önként mentek, hogy elcsábítsák a meditáló Sziddhárthát. Mára lányait hagyományosan a sóvárgás, az unalom, és az érzékiség megtestesüléseinek kell értelmezni.
A buddhista tanítás szerint nincs szükség kimondott ördögűzési rituáléra, mert maga a helyes gyakorlat, és az út követése elegendő védelmet jelent. Tehát, ha a tanítást gyakorló átható figyelemmel, éber jelenléttel, és rendíthetetlen összeszedettséggel jár a világban, akkor át tud látni a kísértésen, és ellen tud állni neki. Ilyenkor a démon „szomorúan és csalódottan”, magától fog távozni.

A korai zsidó vallásban nem ismert az ördögűzés gyakorlata, és az ördögnek is kis szerepe volt a hiten belül. Később, közel-keleti (főleg perzsa) hatásra erősödött a neki tulajdonított szerep. Minél későbbi egy rabbinikus írás, annál több említés esik benne a sátánról, és az általa való megszállásokról.
Egyes értelmezések szerint a sátán minden gonoszság megtestesítője, ezért napjainkban is épp annyira aktív, mint az idők kezdetén. Hitük szerint a sátán célja az emberiség elpusztítása, és minden erejét erre fordítja.
Ennek ellenére a zsidó közösségek nem gyakorolnak ördögűzést, és inkább azt tanítják, hogy a gonoszságot mindenkinek magának kell legyőznie. Hogy ebben mennyire volt sikeres egy adott egyén, azt majd Isten dönti el. Az emberek csupán annyit tehetnek, hogy Istenhez imádkoznak azért, hogy legyen elég erejük harcolni a gonosz, és a bűn ellen.

A humanisták szerint az ördögűzés egy tudománytalan, és abuzív gyakorlat.
Ennek alapja egy téves elképzelés a világról miszerint a fizikai, vagy mentális betegségekért külső erők a hibásak. Bár néha ez igaz, de ez az elképzelés annyira szorosan össze van fonódva a babonás, és kinyilatkoztatás alapú vallásos világképpel, hogy nem tud különbséget tenni a vallási révület, és egy epilepsziás roham közt. Ez a különbség pedig sokszor emberéletekbe kerül.

Hasonló gyökere van a manapság egyre népszerűbb tisztító eljárásoknak. Ezek közül több egyenesen vallásokból van átemelve. Van egy laikus elméletem arról, hogy ez a trend összefügg azzal, hogy egyre többet hallunk a környezetszennyezésről, és az ez által okozott szorongást az emberek ösztönösen ilyen babonás, tisztító rituálék végrehajtásával próbálják ellensúlyozni.
Nincsen semmilyen kísérlet, vagy nagymértékű tudományos kutatás emögött, ezért használjuk ezt analógiaként az ördögűzés alapvetően haszontalan voltának bemutatására.

Bár a tiszta étkezés szabályai szinte minden vallásban jelen vannak, és hosszú múltra tekintenek vissza, ezek széleskörű, és önkéntes betartása, akár nem hívők által is talán nem volt ennyire elterjedt. Egyes vallások használnak különböző eszközöket, és módszereket a tér megtisztítására is, és ezeket a módszereket átvették a kortárs ezoterikus mozgalmak is (lásd hangtálak). Néha anélkül, hogy ezek vallási eredetét figyelembe vették volna.
Mindkét esetben azzal a feltételezéssel van dolgunk miszerint a saját környezetünk és tetteink irányításával képesek vagyunk befolyásolni, és uralni az akár nálunk hatalmasabb erőket is.
Ennek a hitnek a szekuláris/világi változatát látom én a jelenleg divatos mindenmentes étkezésben, és tisztítókúrák trendjében. Ahogy folyamatosan halljuk, hogy a bolygó amelyen élünk emberi tevékenység következtében egyre inkább szennyezetté válik, és ez a folyamat egyre kevésbé megállítható, úgy válunk egyre szorongóbbá azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyet még mit magunk tudunk irányítani. Ezek egyike lehet a közvetlen környezetünk, és a saját testünk.
Bizonyos szinten érthető is ez a reakció, mert hiszen ha folyamatosan azt halljuk, hogy világvége, azaz a klímakatasztrófa közeleg, és azt látjuk, hogy a vezetőink, és a szakértők nem tudnak, vagy nem akarnak megoldást nyújtani, akkor a pánik elkerülése érdekében valamit mégis kell tennünk.
Akár valami olyat, aminek alig van köze a tényleges problémához. Ezek a tettek lehetnek akár babonás rituálék is, amelyeknek nincs valós bizonyítéka. Az egyetlen, ami ilyenkor fontos az, hogy megtaláljuk azt a cselekvéssort, vagy életmódot, amely visszaadja számunkra a kontroll érzését. Sokszor ez egy erős, karizmatikus, külső megmentő formáját ölti, aki képes elhitetni velünk, hogy meg tud menteni. Ez a jelenség különösen erősen jelenik meg azokban az esetekben, és közegekben, ahol másmilyen segítség alig van, vagy esetleg teljesen hiányzik.
Ezért láthatjuk azt is, hogy az ördögökben, és démonokban való hit elterjedtebb, és erőteljesebb azokban a közösségekben, ahol kevesebb erőforrás van, és kevésbé férnek hozzá az emberek az oktatáshoz.

Az ilyen fajta hit ártalmasságának egyszerűbb formáját a különféle csalások jelentik. Sokszor vicc tárgyát teszik ki azok az újsághirdetések, és néha tévéműsorok, amelyekben önjelölt mágusok a különféle szerelmi kötésektől, a rontáslevételig mindenféle természetfeletti rituálét árulnak. Természetesen csakis jó pénzért. És valahogy mindig kerülnek újabb és újabb áldozatok ezeknek a csalóknak.
Ez azért van, mert az ilyen fajta csalók jól begyakorolt módszer szerint manipulálják az embereket, és tapintják ki azok legmélyebb félelmeit, és bizonytalanságait. Vannak akik egyenesen az utcán szólítanak le embereket, és azt mondják neki, hogy látják rajta, milyen problémái vannak, és ez egyértelműen azért van, mert elátkozták. De ők, ezt megfelelő áron el tudják távolítani.
Ha az áldozatnak már eleve van egy ilyen természetfeletti erőkben való hite, akkor sokszor mélyen belekeveredhet egy-egy ilyen csaló csapdájába. Ezért lehet veszélyes, ha a máskülönben széles társadalmi elismertséget élvező szervezetek, és egyházak hasonló dolgokat hirdetnek.
Mivel mindenkinek vannak problémái, ezért a lényeges különbség itt abban rejlik, ahogy ezek okára magyarázatot ad. Ha valaki úgy tudja, hogy a természetes világon kívül létezik még egy természetfeletti világ is, amelyben jó és rosszindulatú entitások ugyanúgy léteznek, akkor nemhogy hülyeség, hanem logikus következtetés, hogy az ő személyes gondjaira is ez a magyarázat. A hiba forrása nem az illető elméjében van, hanem inkább annak az állításnak az elfogadásában miszerint valóban léteznek természetfeletti lények. Enélkül a hit nélkül nem létezik istenhit, és nem működnek az egyházak sem.
A humanisták szerint nem szabad elfogadnunk az egyházak azon állítását, hogy az ördögűzés tanának, és gyakorlatának csak kivételes körülmények közt vannak rossz következményei. Mert maga az ördögűzés fogalma egy abúzus.
A humanisták szerint egy olyan világkép, amely szerint a világban a rossz dolgok démonok, és az ördög hatására történnek nemcsak az összes tudományos ismeretünkkel megy szembe, hanem egyben tagadja, és korlátozza az emberi szabadságot is. Mert hiszen ha a rossz viselkedésért egy külső, természetfeletti erő, egy démon, a felelős, akkor az illető maga nem kell felelősséget vállaljon a saját tetteiért.
Sokszor láthatjuk, ahogy egyes bűnözők, gyanúsan őszintétlen megtérésük után továbbra is kihasználják, és bántalmazzák a körülöttük levőket. Az adott vallási közösség pedig nemcsak a csoporton belüli hatalmi játszmák miatt, hanem a világnézetük belső ellentmondásai és hibái miatt is teljesen képtelen ezeknek véget vetni. Az ilyen fajta közeg melegágya a különféle bántalmazásoknak. Úgy anyagi (lásd bizniszegyházak), mint érzelmi (lásd melegséggyógyítás), mint fizikai (lásd gyerekmolesztálás, és családon belüli erőszak) értelemben egyaránt.
Különösen sokatmondó példája ennek az LMBT emberek ellen irányuló, úgy érzelmi, mint gyakran fizikai bántalmazást takaró, úgynevezett reparativ terápiának neveznek, köznyelvben melegséggyógyító terápiaként ismert eljárás, amit sok egyház támogat.
Ebben az esetben láthatjuk, ahogy a vallások tisztaságra, és isteni kinyilatkoztatásokra alapuló hite, és a természetfeletti, gonosz erőkben való hitük találkozása során másokat bántanak a hit, és Isten nevében. A humanisták szerint ez vallásos abúzusnak minősül, és sokan közülük aktívan kampányolnak a melegség terápiák, és az erőszakos, kényszerített ima általi gyógyítások gyakorlata ellen.

Ugyanakkor fontos itt kiemelni, hogy az ilyen fajta abúzus elsősorban gyermekkorban kezdődik. Amikor ugyanis egy, már eleve egy adott vallásba kényszerített gyereknek azt tanítják, hogy démonok léteznek, és ő maga a halálnál is rosszabb veszélyben van tőlük, akkor az szándékos bántalmazásnak minősül.
Sok volt hívő számol be arról, ahogy gyerekkorában, a vallásos nevelése folytán, rettegett attól, hogy démonok fogják megszállni, és bántják. Egyesek arról számolnak be, hogy ezek a fajta tanítások, valamint a pokolban való hit volt egyike a legnehezebben hátrahagyott hitüknek. Vannak, akik azért nem tudnak igazán elszakadni a vallásuktól, akár úgy sem, hogy egyetlen egyházközösségnek sem tagjai, mert ez a démonokban, és pokolban való hit, amit gyerekkorukban kényszerítettek rájuk, annyira erős érzelmi köteléket jelent, hogy ezt elszakítani rendkívül nehéz, és fájdalmas lenne számukra. Egyesek ezt nem is tudják egyedül megtenni, és szakember segítségére van szükségük, hogy ennek érzelmi következményeivel meg tudjanak küzdeni.
Tovább pedig az ördögűzés során elkövetett gyilkosságok áldozatai nagyon gyakran gyerekek. Sőt kisgyerekek. Olyan korúak, akik nem képesek valóban felfogni még a vallásuk hiedelmeit sem, és még magán az egyházakon belül sem viselhetnek például egyházi tisztségeket, fiatal koruk miatt.
Társadalmilag jóváhagyni az ilyen szertartásokat azért, mert mindannyian érezzünk néha egy homályos, megfoghatatlan, felsőbb hatalom jelenlétét rendkívül veszélyes lehet.
Különösen szomorú jelenség, hogy azok, akiket gyerekkorukban valamilyen módon bántottak, a vallásos környezetben olyan helyzetbe kerülnek, hogy démonok, vagy ördög által megszállnak nyilvánítsák őket. Lehet itt szó zavart viselkedésről, mentális problémákról, vagy előző bántalmazás következtében kialakult viselkedési zavarokról. Egy francia felmérés szerint például az ördögűzésre jelentkezők túlnyomó többsége (75%) olyan nők, akik valamilyen szexuális bántalmazás (molesztálás, nemi erőszak) áldozatai voltak.
De mivel a vallások magyarázata szerint egy külső, természetfeletti erő okozza a problémákat, ezért a valóban segítségre szorulók nem tudnak egyházi forrásból valós segítséget kapni.
A humanisták szerint úgy a fizikai, mint a mentális problémáinkat szakember segítségével tudjuk megérteni, és kezelni, illetve a múlt traumáit feldolgozni. Az ördögűzők pedig nem tartoznak ezek közé.
Szerintük fontos lenne, hogy a felelősség elhárítása, és a külső erők hibáztatása helyett, szembenézve a saját hibáinkkal, és vétségeinkkel (amelyek nem azonosak a vallásos vétekkel, avagy bűnnel), felvállaljuk, hogy ártottunk másoknak, és ezt próbáljuk jóvátenni, és elkerülni a jövőben. Ez lenne az emberséges, és valós eljárás, nem pedig egy képzelt, vagy metaforikus másik lényre kenni az egészet, annak érdekében, hogy meg tudjuk őrizni a saját tökéletességünk képét. Függetlenül attól, hogy ennek forrása csupán a saját önképünk, vagy pedig külső megfelelési kényszer miatt történik.
A humanisták szerint az emberségünket felismerni, és felvállalni bátorság. Ha pedig mindannyian teszünk egy kis lépést efelé, akkor a démonok önmaguktól szűnnek meg, és a helyüket átveheti egy valós, vállalt önismeret, amely kedvesebb, és őszintébb a többi emberrel is.

A felelősségvállalás kérdése az egyházak esetében rendkívül problematikus. Sokan teljesen tagadják, hogy az egyházon belül ilyen tevékenység történik, valamint ha ilyen esetre derül fény, akkor tagadják, hogy maga az egyház ebben felelős lett volna. És bár technikailag igaz lehet, hogy nem lehetséges egy teljes egyházat bűnösnek nyilvánítani egy gyilkosságért, amelyet néhány tagja követett el, mert hiszen a tett a gyilkosé. De ha egy ilyen közegben következik be a gyilkosság, akkor elég egyértelmű, hogy az egyház által hirdetett tanoknak, és világképnek igenis sok köze van ahhoz, hogy ez megtörtént. Bár egyes egyházak azt állítják, hogy az ördögűzés csak egy szélsőséges gyakorlat, és csak engedély nélkül végzik azt egyes tagjai az egyházközösségüknek, de közben nem tesznek azért, hogy az ilyen viselkedést mutató személyek kikerüljenek az egyházon belül elfoglalt vezetői, lelkipásztori, és közösségi szerepükből.
Mivel a démonokban, dzsinnekben, és az ördögben való hit része a vallásoknak, hiszen ezáltal tudják megmagyarázni a világban levő rosszat, ezért a vallások nem tudják ezeket ténylegesen kiiktatni az általuk hirdetett tanításból. Hiszen, ha Isten egy végtelen hatalommal rendelkező lény, aki az embereket különösen szereti, akkor a rossz dolgokra kell létezzen egy magyarázat, ami ezt nem teszi semmissé. Erre jók az ördögök, és a démonok.
Tudom jól, hogy ezt a fajta gondolkodást nem mindenkinek lehetséges teljesen egyedül elhagynia. Vannak olyan életkörülmények, amelyekből nézve nem lehetséges sem racionálisnak lenni, sem kísérletezni, de sokszor még akár csak gondolkodni sem. Van amikor először reagálni kell, és utána gondolkodni. Vagy pedig olyan helyzetek, amelyben a résztvevők számára nem adatott meg a több éves tudományfilozófiával, és statisztikai mintavételezéssel kapcsolatos oktatás lehetősége.
Ezeknek a dolgoknak a megváltoztatása nem a leggyengébbek, és legszegényebbek feladata, hanem azoké, akik viszont megkapták, vagy megengedhetik maguknak a mély, és tudományos gondolkodás luxusát.
Az egyházak szeretnék, ha a közvélemény csupán az úgynevezett karitatív tevékenységük alapján ítélné meg őket. De ez hibás. Az ördögűzések során bekövetkezett tragédiák arra nyújtanak tanúságot, hogy az egyházak nem kompetensek az emberek problémáinak megoldásában, és az általuk nyújtott megoldások sokszor tragédiába torkollanak. Ezért jobb lenne az alázat, és a határok ismerete. Az ima nem megoldás mindenre, és ez nem azon múlik, hogy mennyire erőteljesen, vagy kitartóan csinálják. Értelmes, és emberséges megoldás az lenne, ha a problémák megoldását elsősorban mérlegelnénk, és utána szakembertől kérnénk segítséget. Ha pedig ez valamiért nem lehetséges, akkor azért kell először tennünk, hogy ez a lehetőség létezzen, nem pedig egy bizonyítatlan, és kijelentés-alapú világkép előtti meghódolástól reméljük a megoldást. Mert az valószínűbb, hogy soha nem fog eljönni.

Források
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Démonok (Katolikus lexikon)
Ördögűzés (Katolikus lexikon)
Németh Sándor megsértette a jógatársadalmat
Öt ténylegesen végrehajtott ördögűzés az elmúlt száz évből
Miért ne lehetne Jézus transznemű?
„Gyúrd magad heteróvá!!” – terápia homoszexuálisoknak? Ne már!
Szerelmi kötés, rontáslevétel, fehér mágia – több tíz milliót csalt ki a jósnő
Csalások az elmúlt napokból 2020.01.15 (Rendőrség)
A faith healer tried to cure my disability
Faith healing (Encyclopedia Britannica)
Hanging Between Heaven and Hell: Exorcisms on the Rise
Exorcist claims ‘beautiful women’ are more likely to be possessed by evil demons
They call it ‘conversion therapy’. We call it homophobic religious abuse (Humanists UK Twitter)
The ‘exorcism’ that turned into murder Why was Vilma Trujillo killed?
What’s the harm in exorcisms?
Driving out the demons
Mantra (Wikipedia)
Szamszára (Wikipedia)
Mára (démon) (Wikipedia)

Kommentelnél? Katt ide.