Temetés | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Mindannyiunk életét érinti valamilyen módon a halál. A temetési szertartások pedig az ennek a következtében fellépő gyászban hivatottak segíteni. Mégis kevés szabály vonatkozik rájuk, és a vallásokon kívül nem sok rituáléval vagy szertartást ismerünk és használunk.
Magyarországon a nem-hívők magas aránya miatt létezik polgári szertartás is, amikor egy szertartásvezető tartja meg a halott búcsúztatóját.

Egyes keresztények hiszik, hogy az ember fizikai teste fog feltámadni az Ítélet napján, ezért fontosnak tartják azt épségben megőrizni, és nem engedélyezik a hamvasztást.
Mások szerint viszont lényegtelen, milyen állapotban van a test, mert Isten mindenképp teljes egészében helyre fogja állítani azt az Ítélet Napján. Hiszen a mindenható Istennek nem jelent gondot a poraiból feltámasztani valakit.
Viszont amikor Európában először kezdtek széleskörűen hamvasztást alkalmazni, a tizennyolcadik században, a keresztény egyház erőteljesen ellenezte ezt, mert a gyakorlatban a test feltámadásba vetett hit tagadásának tartották. Ennek érdekében megtagadták a halotti szertartást azoktól, akik úgy, hogy elhamvasszák a testüket a haláluk után.
Manapság viszont a temetés módjától függetlennek tartják az illető mennybekerülési esélyeit, ugyanúgy, ahogy a születés módja (természetes úton, vagy pl. császármetszéssel) sem befolyásolja azt. Széleskörűbben elterjedt a nézet, hogy az üdvözülés nem a temetés rítusától, hanem az illető életétől függ. A temetés szertartását a vallási elemeken kívül csak hagyományos, és inkább konzervatív értékekre hajló etikett szabályok irányítják. A szertartás főszerepét az ezt vezető pap vagy lelkész foglalja el.
A zsidó valláson belül nem egyértelmű a feltámadással kapcsolatos tanítás, mert a Tóra nem ad egyértelmű választ erre. Viszont a Talmud (a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt) tiltja a hamvasztást. Sőt a halottak elégetését bálványimádás jelének tartják.
A temetés során előírás a sötét, visszafogott színek viselete, valamint a férfiak számára kötelező a kippa viselete. A nők számára csak az ortodox szertartások során kötelező sállal eltakarni a hajukat.
Az iszlám hagyomány szerint a közösség felelőssége, hogy a temetési szertartás a vallási előírásoknak megfelelően történjen. Ennek része, hogy a hívők kötelessége a halottat megmosdatni, illatosítani, halotti lepelbe burkolni a halottat, majd imádkozni felette és a sírig kísérni őt.
Az iszlám nem engedélyezi a hamvasztást. De ugyanakkor hiszik, hogy a feltámadás mindenképp meg fog történni függetlenül attól, mi történt a testtel. Mert mindenkinek viselnie kell a tetteinek következményeit. A temetés szertartása során mindenkinek aki belép a mecsetben le kell vennie a cipőjét, és a nők számára kötelező a fejkendő viselete. Valamint a férfiak és a nők az egész szertartás alatt külön, a részükre kijelölt helyen kell üljenek.
A buddhisták szerint a test a lehetőségek hordozója, ezért fontosnak számít, de mivel elfogadják az újjászületés tanát, ezért azt tartják, hogy a testhez nem kell annyira ragaszkodni. A halálról néha úgy beszélnek, hogy az illető életet vált. A temetés során itt is konkrét szabályok vannak. A cipőt szintén le kell venni. Valamint a gyász színe a fehér, amit kizárólag az elhunyt családtagjai viselhetnek.
A hindu hagyományban a temetés pontos menetrendjét a védikus írások tartalmazzák. Ezekben szerepelnek bizonyos tisztasági szabályok, mint pl. hogy a nappal elhunytat még naplemente előtt el kell hamvasztani. A hinduk szerint az anyagi test olyan mint egy ruha, melyet a halhatatlan lélek egyik életről a másikra cserélget. Valamint hisznek a szellemek létében is, melyek hitük szerint ugyanolyan élvezetekre vágynak, mint a fizikai testtel rendelkezők. A különbség csak annyi, hogy a szellemek teste finom szemcsékből áll, mely nem olyan, mint a fizikai testet alkotó durva szemcsék.

A humanisták szerint a halál a vég úgy a fizikai testünk számára, mint mi magunk számára is. Nem fogadják el a lélek fogalmát, és azt gondolják, hogy a másvilág és az újjászületés fogalmai kizárólag a gyász és a halálfélelem tagadását jelentik, nem pedig valós helyet vagy eseményeket.
Azt gondolják, hogy támogatnunk kell egymást a halál elfogadásában, és a gyász folyamatában.
Épp ezért, a halálhoz való hozzáállás sokfélesége miatt a humanisták azt gondolják, hogy a gyász folyamata nem csupán abból áll, hogy meghalunk és kész, hanem ennél összetettebb folyamatról van szó. Vannak ugyanis olyanok akik örömmel látják a halált, mert ez hosszas szenvedés végét jelenti. De még ez sem jelenti azt, hogy a szeretteik ne tapasztalnának meg ugyanolyan erőteljes gyászt, mint bármely más halál esetén.
Ezért a humanisták azt gondolják, hogy a nem-hívőknek is szükségük lehet valamilyen szertartásra, vagy eseményre, mely elismeri ennek a veszteségnek a létét, és első lépés lehet a gyászfeldolgozás folyamatában. Elvégre a szeretteink halála valós esemény, és érzelmileg érint minket a valódi életünkben, akkor is, ha a halál ténye vitathatatlan, és elkerülhetetlen minden élő számára.

Humanista temetési szertartások
Világszerte több országban tartanak kifejezetten humanista értékrend szerinti temetési szertartásokat. Ezek elsősorban az angolszász, és a skandináv országokban népszerűek.
Ezek középpontjában az elhunyt személye kap helyet, és nem tartalmaz semmilyen istenség(ek)re való hivatkozást. Miközben a vallásos temetési szertartásokban a hangsúly elsősorban Istenen, és az Ő dicsőítésén van, addig a humanista szertartásokban a halott kapja a fő szerepet. A szertartásokat pontosan ezeknek a természetfelettire való hivatkozásoknak a hiánya teszi jellegzetessé. A szertartás szentségét a halott szeretteinek hozzájárulása, és emlékeik megosztása adja, ezáltal emberi léptékre hozva az eseményt.
Minden szertartás személyre szabott, és többek közt ennek tulajdonítják az egyre növekvő népszerűségüket.
A szertartást olyan kifejezetten erre képzett személyek végzik, akiket humanista ünnepségvezetőknek neveznek. Ezek a személyek az esemény előtt időt töltenek az elhunyt családjával vagy szeretteivel, és ezeknek a beszélgetéseknek alapján alakítanak ki egy olyan személyre szabott szertartást, ami valóban az elhunytról, és szeretteiről szól.
A szertartásban a hangsúly a élet végének kiemelésén, és a megemlékezésen van, és szó sincs arról, hogy az elhunyt csak eltávozott.
Ezeket a szertartásokat szinte bárhol meg lehet tartani, és nincsenek előírások a résztvevők számára sem. Az elhunyt szerettei választhatnak egy tetszőleges helyszínt is, mely az illető számára jelentős volt.
Bár nincsenek szigorú szabályok, és szertartásrend, melyeket mindenképp követni kell, de egy humanista temetési szertartás a következő rendet követi:

Egy előre kiválasztott bevezető zene hallható.
Majd a szertartásvezető üdvözli az egybegyűlteket. Ezt az élettel és a halállal kapcsolatos vallástalan szempontok gondolatai követik, melyet szintén a szertartásvezető olvas fel, vagy mond el. Ezt követi az elhunytról való megemlékezés. Ez képezi a szertartás középpontját, és ez a leghosszabb rész. Általában 15 percig tart.
Ez után költemények, vagy kiválasztott szövegek felolvasása következik, melyet a szertartásvezető vagy a hozzátartozók, és az elhunyt barátai olvasnak fel. Majd a szertartásvezető felszólítása alapján a résztvevők csendben vagy zenei kísérettel az elhunytra gondolhatnak. Ezt követi a gyászszertartás maga melynek során a koporsót leengedik, vagy behúzzák a függönyt (hamvasztás esetén), és a záró szavak. Végül pedig a végső zenei résszel zárul a szertartás.

A humanisták fontosnak tartják, hogy létezzen egy a halált követő, szimbolikusan azt lezáró esemény, akkor is ha sem az elhunyt, sem a hátramaradt szerettei nem hívők, mert a vallástalan embereknek is ugyanúgy igényük van a rituáléra, és azt gondolják, hogy a temetés az élőkért van nem pedig a hallottért. Egy megfelelő szertartással pedig a veszteséget szenvedettek elindulhatnak a gyászfeldolgozás felé, és ezáltal egymást is támogathatják ebben.

Források
Copson, A, Roberts, A. (2020). The little book of Humanism (első kiad.). Piatkus kiadó, London
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Rée, J. (2013). The rationalist way of death. New Humanist, 128(3), 32.-36.
Temetés és megemlékezés etikett
Hogy néz ki napjainkban egy „szép” temetés?
What is a Good Death?
Funeral ceremony ideas and inspiration
What Is A Humanist Funeral?
Non-religious funerals – Frequently asked questions

Kommentelnél? Katt ide.