Tag Archives: hitetlen

Nihilizmus | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Az emberi értékek elértéktelenedését állító, valamint a haladásellenes, és a lét értelmét tagadó filozófiai irányzat.

Vannak akik félreértelmezik az ateizmust, mint egy üres, reménytelen, és nihilista világnézetet. Egyesek ezt tudatlanságból, mások viszont tudatosan teszik. Ennek alapja gyakran egyes hívők meggyőződése miszerint, ha hitük elemei személyes szinten megnyugvást hoznak számukra, akkor csakis ez az egyetlen helyes módja a világban való létezésnek, és minden más üres, és értelmetlen lehet csupán. Bár a különböző vallások nagyon sok mindenben ellentmondhatnak egymásnak, de abban mind egyetértenek, hogy egy vagy több isten létezik.
Ezek alapvető ellentmondásba kerülnek azokkal akik nem hisznek egyetlen istenben sem. Mivel az ateisták nem fogadják el semmilyen istenek létét, ezért a vallásos emberek, de néha akár a „maguk módján hívők” is azzal vádolják az ateistákat, hogy ők nem hisznek semmiben, tehát tulajdonképpen nihilisták. És bár valóban létezhetnek ateisták, akik valóban nihilistának vallják magukat, a legtöbben mégis inkább az ateizmus két kategóriájában esnek: a gnosztikus, illetve az agnosztikus ateisták kategóriájába.
Előbbi azt jelenti, hogy az illető nem hisz istenekben, és biztos benne, hogy egyetlen isten sem létezik. Utóbbi pedig azt jelenti, hogy az illető nem hisz az istenek létében, de ugyanakkor nem zárja ki teljesen annak a lehetőségét, hogy valamilyen, eddig még nem ismert isten létezhet. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozik az ateisták túlnyomó többsége.
Ugyanakkor egyes ateisták antiklerikálisnak, azaz egyház-, és vallásellenesnek is tartják magukat, mivel az egyházak történelmét, illetve jelenlegi tevékenységét károsnak tartják, és nem tartják elfogadhatónak azokat a hatásokat, melyet az egyházak a szélesebb társadalomra gyakoroltak.
Ők nem csak elégtelennek tartják az egyházak magyarázatait a világ eseményeire, hanem egyenesen hibásnak, és károsnak gondolják ezeket. Mivel ez az egyet nem értés gyakran konfliktushoz is vezethet, ezért sok hívő, vagy az egyházak tanaival szimpatizáló felekezeten kívüli személy, gyanakvással pillant azokra az ateistákra, akik az egyházakkal szembeni ellenszenvüket néha szenvedélyesen, vagy akár agresszív módon fejezik ki.
Ezzel szemben a humanisták szerint a másmilyen világnézetek nem jelentik azt, hogy azok teljes egészében tévesek, és értelmetlenek, vagy hogy mindenképp meg kellene szüntetni azokat. Annak ellenére, hogy a humanisták azt gondolják, hogy a vallások rengeteg dologban tévednek, és egyes szervezett vallási közösségek egyenesen nagyobb csoportoknak is ártani tudnak, ennek ellenére elfogadják, hogy egy másik ember számára lehet, hogy pont az a vallás ad értelmet, és életminőséget. Még akkor is, ha az egyes vallásokban található magyarázatokat ők maguk is hibásnak, és értelmetlennek tartják, ugyanakkor értik, hogy ez másoknak miért lehet fontos.
Tehát a humanisták is ateisták, és bár nem fogadják el a vallások világmagyarázatát, de ugyanakkor azt gondolják, hogy maga a puszta ateizmus elégtelen arra, hogy egy értelmes, és teljes életet éljünk, és együtt tudjunk élni másokkal. A puszta véleménytoleranciát sem tartják elegendőnek, mert bizonyos dolgok, és bizonyos vélemények tolerálása azzal jár, hogy egyes csoportokat hátrányosan megkülönböztetünk, vagy kizárunk a társadalmi együttélésből, és ezt a humanisták sem tartják elfogadhatónak. Ehelyett ők egy olyan természetfelettitől mentes, pozitív világnézetet tartanak magukénak, mely az értelmes, és minőségi életre fekteti a hangsúlyt, melynek középpontjában az ember található.

A humanisták szerint a létezés nem üres, és értelmetlen, ha az emberiség létének célját nem egy isteni lény határozza, hanem ezt a célt maguk az emberek határozzák meg. A humanisták azt gondolják, hogy a létnek, beleértve az univerzum létét, és a földi életet is, nincs végső célja és értelme. Szerintük az értelem nem egy külső valami, amit fel lehetne fedezni, mint a fizika törvényeit, vagy Amerikát. Az értelem inkább egy valami, amit mi magunk, emberek, építünk, vagy alakítunk ki magunknak. A tetteink, és az életünk akkor értelmes, ha az egybeesik azokkal az értelmet adó célokkal, melyeket magunknak határozunk meg, és amelyek megelégedést, és boldogságot hoznak az életünkbe.
A humanisták szerint csupán a testi élvezetek megtapasztalása, az erkölcsös élet, vagy akár a jó cselekedetek végrehajtása sem elegendő önmagában arra, hogy valaki úgy érezze az élete értelmes, és jelentőségteljes volt. Ugyanakkor ennek ellenkezője is igaz, mint például ha valaki, aki azzal töltötte az életét, hogy egy rasszista szervezetet építsen, és fejlesszen. Annak ellenére, hogy az illető, és a hozzá hasonlóan gondolkodók számára ez értéket jelenthet, de szélesebb társadalmi szinten ez a tevékenység ártalmasabb volt, mintha az illető csak létezett volna a világban.
Ezért a humanisták számára a nihilizmusnál, és a semmittevésnél, illetve a puszta önös értelem-keresésen kívül létezik egy magasabb szint, amiről megállapíthatjuk, hogy valakinek az élete értelmes volt vagy sem.
Illetve megtörténhet az is, hogy valakinek az életcélja kudarcot vall, vagy nem sikerül elérnie azt, amit kitűzött magának. Sokan azt mondanák erre, hogy az az élet értelmetlen és elvesztegetett volt, mert maga a cél nem valósult meg. De a humanisták szerint az értelmesen töltött élet nem egy konkrét cél, vagy jellemző, ami ha nem teljesül, akkor az egész értelmetlen volt. Ha ugyanis azt vizsgáljuk, hogy mi a közös azokban az életekben, melyek értelmesnek számítanak, azokhoz képest melyek értelmetlennek tűnhetnek, akkor megfigyelhetünk pár közös elemet. Ezek a szabadon választott cél(ok), valamint nem erkölcstelen, és szenvedélyesen, illetve odaadással folytatott tevékenységek. Ami a legfontosabb, hogy maga az illető számára ezek jelentőséggel bírjanak. Ennek során nincs szükség arra, hogy egy külső, természetfeletti autoritásfigura ezt jóváhagyja, és kijelentse róla, hogy igen, ez az élet valóban jelentéssel bír, és máskülönben az egész értelmetlen lett volna. Ezért gondolják azt a humanisták, hogy az értelmes élet nem rajtunk kívülálló dolgoktól függ.
Egyesek akár azt is kijelenthetik, hogy az ateisták, és egyben a humanisták által elutasított másvilág hiányában értelmetlen az élet. Mert ha nem létezik egy végső, isteni ítélet az emberek cselekedeteivel kapcsolatban, akkor az egész létezés tulajdonképpen értelmetlen, és ezért muszáj szerintük hinni a végítéletben, és a halál utáni életben. A humanisták viszont azt gondolják, hogy épp ellenkezőleg: az élet véges mivolta csak egy újabb indok arra, hogy az életünket értelmesen töltsük. Ha ugyanis ez az egyetlen életünk, és ennek egyszer vége lesz, akkor most kell megtennünk mindazt, amit értelmesnek tartunk a létezésben.
Sőt, egyes humanisták szerint az ehhez hasonló ítélethirdető isten képe, és szabályai szerint élt élet rosszabb, mint egy szabadon megélt, és babonaságtól mentes élet. Még akkor is, ha előbbinek végén egy végtelen ideig tartó élvezetekkel teli másvilág ígérete vár. Ez a fajta világkép gyakran behatárolja az illető gondolkodását, és visszatartja őt attól, hogy valóban szabadon, és bátran élje az életét, felelősséget vállalva a saját döntéseiért.
A humanizmus tehát, annak ellenére, hogy alapvetően ateista világnézet, nem jelenti azt, hogy üres, vagy az értelmes létezést tagadó világnézet lenne, hanem épp ellenkezőleg: azt tartja, hogy értelmes életet csakis mi magunk alakíthatunk ki magunknak. És ezt most kell megtennünk, mert nincs másik lehetőség, vagy újabb élet melyben ezt megtehetnénk. Csak a most van.

Források
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Nihilizmus (A magyar nyelv értelmező szótára)
Nihilizmus (Fogalomtár etika szakosoknak)

Kommentelnél? Katt ide.

Melegházasság | Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

Két azonos nemű egyén, tehát nő vagy férfi, házassága. Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatként kell elismerni az azonos nemű párok külföldi házasságkötését.

Kisebb vagy nagyobb mértékben a nagy világvallások mind LMBT, és melegházasság ellenesek. A kevés kivételt azok a vallások jelentik, amelyek nem kívánják szigorúan szabályozni az emberek közti kapcsolatokat, és azok a kisebb felekezetek egy-egy valláson belül, amelyek pontosan az ilyen korlátozások miatt váltak el a fő irányzattól.
A nagy világvallások közül talán a buddhizmus a legsemlegesebb, vagy inkább legtoleránsabb ebben a kérdésben.
Mivel a buddhizmuson belül több iskola, és irányzat létezik, és mivel a vallásalapító Buddha nem beszélt konkrétan ezekről a kérdésekről, ezért a buddhista valláson belül nincs hivatalos, és konkrét álláspont a kérdésben.
A vallás legfőbb célja a megszabadulás elérése, és az ehhez vezető út mélyen személyesnek minősül, ezért a buddhisták szerint az azonos neműek közti kapcsolatokkal, vagy akár a házassággal szembeni álláspont is egyéni, és a személytől függ, nem pedig valamely vallási előírástól.
Egyes buddhista vezetők hangsúlyozzák, hogy az emberek sokfélék, és rengeteg jellemző mentén különböznek, és ezek közé a szexuális orientáció is beletartozik. Vannak akik szerint ezeket a különbségeket el kell fogadnunk, és ezekkel együtt kell megoldanunk az életfeladatainkat.

A szintén hindu eredetű vaisnavizmus (Krisna tudat) viszont rendkívül elutasító úgy a homoszexualitással, mint a melegházassággal kapcsolatosan.
Vallásukban ugyanis fontos szerepe van a családnak, és ennek bizonyos szabályok szerinti működésének, és ami szerintük az azonos nemű párok esetén nem lehetséges.
Bár a buddhizmushoz hasonlóan, a vallás legfőbb céljának ők is a felszabadulást teszik meg, de azt gondolják, hogy ez csak bizonyos feltételek mellet lehetséges.
Szerintük a mai kor egy bukott, rossz időszak, amelyben a háborúk, és a félreértések uralkodnak. Ezért történhet meg szerintük, hogy az emberi testet pusztán csontból, húsból, és vérből valónak gondolják az emberek, és aminek következtében ezek tetszés szerint, és csupán nemi vonzalom alapján egyesülhetnek. Szerintük ez nem szolgálja a valódi célt.
Kategorikusan elutasítják a házasság kifejezés használatát az azonos nemű partnerek közti szerződésre, és azt gondolják, hogy ha ez megengedett, akkor a fogalom elveszíti a jelentőségét, és azt jelenti, hogy a társadalom lemondott az isteni törvények legalább ideális szinten való tiszteletéről.
Még magát az azonos nemű partnerrel való nemi életet is tiltott kapcsolatnak tartják, és azt gondolják, hogy ennek romboló hatása van. Elítélik a nyugati társadalmakat, amelyeket azzal vádolnak, hogy a szélsőséges érzék-kielégítés hajszolása miatt engedélyezik az azonos neműek közti kapcsolatokat. Felfogásukban a melegházasság engedélyezése hibás gondolkodás következménye, és annak a jele, hogy a társadalom nem követi a vallásos elveket.

A zsidó valláson belül három nagy irányzat létezik:
A reform mozgalom, amely liberális a melegházasság kérdésében is, és nem különböztet meg nemi alapon házasulandó felek közt.
A konzervatív mozgalom, amely megosztott a kérdésben, és egyéni vallási vezetőkön (azaz a rabbikon) múlik, hogy mely álláspontot követik. Egyesek a szexualitás csak bizonyos formáit tiltják, de közben elfogadják magát a homoszexuális kapcsolatokat, míg mások a hagyományos teljes elutasítást követik.
Végül pedig van az ortodox zsidó irányzat, amely a zsidó vallással alapvetően ellentétesnek tekinti a homoszexualitást, és teljesen elutasítja azt, beleértve a házasságra való jogot is.

Ezen kívül pedig, maga az ortodox irányzat különbséget tesz a férfi, és a női homoszexualitás közt. Előbbire a legsúlyosabb büntetést (a halálbüntetést) szabja ki. És bár manapság a gyakorlat az, hogy a halálbüntetés végrehajtásához szükséges rabbinikus törvényeket szinte lehetetlen teljesíteni, de ennek ellenére magát a büntetés szigorúságát legitimnek tartják. Ezzel szemben a nők közti leszbikus kapcsolatot, bár szintén elítélik, de ugyanakkor jelentéktelennek tartják, és ezért ennek büntetése is ennek megfelelően enyhe.
Álláspontjuk szerint a Törvény (a Tóra) állandó, és a világ megváltozásával sem mozdulhat el. Ami tiltott a Törvényben, az az is marad.
Szerintük, ha valaki a vallásával ellentétes dolgot tesz a négy fal közt, akkor az csak rá, és Istenre tartozik. De amint ezt nyilvánosan teszi meg, akkor az már a hozzá kapcsolódó közösségre is tartozik.
A homoszexualitás, és a melegházasság pedig szerintük gyengíti az országot, és a házasság intézményét, ezért a lehető legszigorúbban tiltani kell.

Az iszlám a zsidó valláshoz hasonlóan arra hivatkozik, hogy az ember természete, és feladata ugyanaz, mint a teremtéskor, és ezért hiába változnak a széles társadalmi körű erkölcsi normák, a vallásos erkölcs ugyanaz kell maradjon.
Szerintük a vallási közösség feladata mindig is az volt, hogy védje a leszármazást, az utódokat, és a szerintük erkölcsös viselkedést. Ezért mindig is tiltották a homoszexualitást, mert ez, szerintük tönkreteszi a családot, és pusztulásba visz.
A vallásalapító Mohamed próféta háromszorosan átkozta meg azokat, akik Lót népének cselekedeteit művelik, azaz homoszexuálisok, és az iszlámban Lót népének pusztulása elrettentő példának számít. Szerintük nem lehet emberi jognak tekinteni azt, ami korábban pusztulást okozott.
Egyes muzulmán vallási vezetők szerint a melegházasság engedélyezése azonos azzal, mintha egy népirtást vagy egyéb szörnyűségeket legalizálna az ország. Valamint hiszik, hogy Isten nem fogja büntetés nélkül hagyni azokat a dolgokat, amit korábban ilyen iszonyatos szigorral büntetett meg.

Végül pedig a keresztény álláspont a kérdésben legalább annyira megosztott, mint ahány keresztény felekezet létezik. A továbbiakban csak pár szemléletes példát fogok említeni.
A nagyobb felekezetekben, mint például a katolikus, a görögkatolikus, és a református a melegházasság erős elutasításra talál.
A keresztény egyház tanítása szerint a szexualitás Isten ajándéka, de nem öncélú. Célja a család létrehozása, ami az ő meghatározásukban csakis nő, és férfi, valamint az ők szerelmi kapcsolatuk gyümölcse közti közösséget jelenti.
Egyes keresztények szerint egyenesen védeni kellene a „házasság” kifejezést, mert nem keresztények manapság ellentétes jelentéssel használják azt.
Különösen érdekes, amikor egyes keresztények azzal érvelnek az azonos nemű párok házassága ellen, hogy az evolúciós zsákutca, mert nem születhet belőle gyermek. Miközben a templomi esküvő feltételei közt nem szerepel a termékenység igazolása az ellentétes nemű pároknál.
Továbbá pedig az azonos nemű párok örökbefogadása ellen azzal érvelnek, hogy ezeknek a gyerekeknek ezáltal sérülne az anyához, és az apához való joguk.
Egyesek, abszurd módon, egyenesen az európai társadalmak elöregedéséért is az azonos neműek közti házasságot okolják.
A kisebb felekezetekben, és kisebb keresztény irányzatokon belül léteznek liberális közösségek is, amelyek a reform zsidókhoz hasonlóan elfogadók úgy a homoszexualitás, mint a melegházasság kérdésében.
Mint például az erdélyi eredetű unitárius egyház, amelynek keretén belül léteznek vezetők, akik támogatóan szólaltak fel az LMBT embereket érintő kérdésekben.
Például, amikor 2016-ban, Romániában az ortodox egyház támogatásával indított, az alkotmányos megtározás átfogalmazására irányuló népszavazás esetében az unitárius egyház volt a kivétel a kis, magyar egyházak közt is, amely egyet nem értését fejezte ki a kezdeményezéssel kapcsolatosan.
Maga a népszavazás pedig csúfosan elbukott.

Mivel a humanisták nem hisznek istenekben, és nem követnek semmilyen természetfeletti lény által előírt szabályt, ezért támogatják az azonos nemű partnerek közti házasságot.
Egyes humanisták nem támogatják a melegházasság, vagy azonos neműek közti házasság kifejezést, hanem helyette egyszerűen a házasság szót szorgalmazzák, mert szerintük pont az ilyen különbségtételek jelentik a megkülönböztetést, amit nem szabad folytatni. A továbbiakban, az egyértelműség kedvéért, én az azonos neműek közti házasság kifejezést fogom használni.

A humanisták szerint ugyanúgy, ahogy nincs szükségünk istenekre ahhoz, hogy a megélhetésünket biztosítsuk, vagy hogy a betegségeket, és a társadalmi problémákat megoldjuk, mert ezekre léteznek ésszerű szabályok, amelyet mi magunk alkottunk, ezért ugyanúgy semmi szükség arra, hogy bármely vallás szabályait kövessük ami a házasság intézményét illeti.
Régebb, amikor az egyház döntött a házasság kérdésében, a házasság szabályai vallási dogmákra alapultak. De a modern korban, amikor a házasság civil eljárássá vált, a humanisták szerint, a házasság korlátozása az ellenkező nemű emberekre egy elavult gyakorlat, aminek semmilyen racionális alapja nincs.
A humanisták szerint a házasság nem egy szent dolog, hanem két partner közti szerződés, aminek alapja a szeretet. És mivel szerintük minden embernek joga van a szeretetre, a tiszteletre, és a biztonságra, függetlenül bármely egyéni jellemzőtől, ezért támogatják a teljes egyenlőséget a házasságkötésre vonatkozóan.
Az angolszász országokban, ahol a humanista filozófiának, és civil szervezeteknek hosszú hagyománya van már, a humanista szertartásvezetők már azelőtt végeztek esküvői szertartást azonos nemű pároknak, hogy maga a civil házasság legális lett volna számukra. És bár ezek a szertartások nem rendelkeztek jogi erővel, de a résztvevők számár fontos pillanatot jelentettek, amit megoszthattak a szeretteikkel, és amelyben nem korlátozta őket a hivatalosan megtagadott elismerés hiánya. (Lásd jegyzet)
Miután több országban legalizálták az azonos nemű partnerek közti házasságot, a humanisták továbbra is szívesen szerveztek ilyen jellegű ünnepségeket azonos nemű pároknak.

A humanista felfogásban a házasság a partnerek közti szeretetet, és elkötelezettséget jelképezi, ami szerintük nem korlátozódik csak az ellenkező nemű párokra.
Álláspontjuk szerint a házasság civil jog szerint való elismerése azért fontos, mert ezáltal a partnerek hozzájutnak ugyanazokhoz a polgári jogokhoz, és társadalmi elismeréshez, ami jelenleg csak az ellenkező nemű pároknak jár. Ez pedig azért fontos, mert a házasság örömei, és nehézségei ugyanúgy jelen vannak az azonos nemű párok kapcsolatában, és ennek a közösség általi elismerése nagyban hozzájárul az LMBT emberek boldogságához, és mentális egészségéhez.
Felmérések kimutatták, hogy azokban az országokban, ahol elismerik az LMBT jogokat, és ahol legális az azonos neműek közti házasság, ott sokkal alacsonyabb az öngyilkosságok aránya az LMBT emberek körében.

A humanisták szerint nem létezik értelmes szekuláris érv amit fel lehet hozni az azonos nemű partnerek közti házasság ellen. Ennek megtagadása pedig diszkrimináció. Szerintük az úgynevezett melegházasság nem egy újdonság, hanem csupán a létező házassági jogok kiterjesztése.
A humanista meglátásban az azonos neműek közti házasság egyértelműen nem ártalmas senkinek, valamint teljes egyenlőséget kell jelentsen, beleértve a családalapítás, és az örökbefogadás jogát is. Vannak akik arra hivatkozva tagadják meg ezt a jogot a LMBT emberektől, mert az úgynevezett szivárványcsaládokban felnövő gyerekek körében magasabb a diszkrimináció, és az ebből fakadó lelki problémák aránya. A humanisták szerint viszont ezek a problémák nem az azonos nemű párok hibájából léteznek, és a megoldás a társadalmi szintű tolerancia, és elfogadás növelésében rejlik, nem pedig abban, hogy egyes csoportokat megfosztunk alapvető emberi jogoktól.
Valamint ezek a problémák nem is leküzdhetetlenek, ezért ez nem jelenthetnek alapot arra, hogy akadályozzuk mások boldogságát.

Jegyzet

Több humanista szervezet létezik, főleg az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államokban, amelyek sokszor évtizedek óta dolgozik azon, hogy az azonos neműek közti házasságot elismerjék. Ennek során harcolnak az egyházak által folytatott lobbi, és az általuk létrehozott jogi akadályok ellen.
Például az brit LGBT Humanists, amely 1979 óta létezik, és a vallásos homofóbia elleni fellépésként jött létre.
Az amerikai LGBTQ Humanist Alliance pedig 2009-ben jött létre, és amely a legfelsőbb bíróság döntése előtt az azonos neműek közti házasság jogáért is kampányolt, manapság pedig más, szintén vallási alapú LMBT emberek elleni diszkriminatív szabályok ellen harcol, mint például a cserkészek ateista és LMBT ellenes előírásai, valamint a különböző LMBT emberek civil jogait csorbító gyakorlatok ellen.
A hosszú múltra visszatekintő brit Humanists UK, amit eredetileg 1896-ban alapítottak, pedig rég kampányol az azonos neműek hazásságáért, és több sikeres legalizáció kampányban vettek részt, többek közt Skóciában, Walesben, és Észak-Írországban.

Források

Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest

Azonos neműek házassága (Wikipedia)
Egyre több a “melegházasság” Magyarországon
Magyarországnak el kell ismernie a külföldön kötött melegházasságokat
“Van egy kedves ír homoszexuális férfiismerősöm”
Egyre elfogadóbb a magyar társadalom a melegekkel szemben – vagy mégsem?
https://www.humaHumanist Weddings FAQnism.ie/2015/05/faq-about-humanist-weddings/
Humanist weddings in Ireland – Legally binding
Marriage Equality (Humanist Association of Ireland)
Stop Saying “Same-Sex” Marriage
Humanist Perspectives
(Campaigns) Same-sex marriages
https://humanism.oHumanists launch Northern Ireland’s first billboards advertising legal same-sex marriagesrg.uk/2019/11/05/humanists-launch-northern-irelands-first-billboards-advertising-legal-same-sex-marriages/
‘Extraordinary’ day as Northern Ireland legalises abortion, same-sex marriage‘Extraordinary’ day as Northern Ireland legalises abortion, same-sex marriage
40 year history of humanist activism40 year history of humanist activism
LGBT Humanists
Suicides fall with gay marriage in Sweden, Denmark as stigma fades
LGBTQ Humanist Alliance
Gyerő Dávid unitárius lelkész: ha az ember a legfőbb érték, a melegházasság jogos – a Maszol.ro portálról
Ortodox kezdeményezés: rögzítse az alkotmány a férfi és nő közötti házasság kérdését
Erdélyi magyar egyházi vezetők is ellenzik az azonos neműek házasságát
Miért bukott el a romániai „családvédő” népszavazás?
Ne csináljunk hamis bálványt a melegházasságból!
Stances of Faiths on LGBTQ Issues: Buddhism
„Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a ho­­mo­­sze­­xua­­litást”
Judaism and LGBTQ Issues: An Overview

Kommentelnél? Katt ide.